A mai világban az emberek egyik legrosszabb és leginkább elterjedt szokása a halogatás, amely nem csak a produktivitás legnagyobb ellensége, de egyben a „nincs időm” kijelentés legfőbb okozója is. Halogatni korosztálytól függetlenül gyakorlatilag mindenki hajlamos. Minden bizonnyal veled is előfordult már, hogy nem volt kedved egy adott feladathoz, ezért inkább csak fogtad és szőnyeg alá söpörted az egészet. Ha viszont csináltál már ilyet, akkor bizonyára azt is jól tudod, hogy ez csak legfeljebb átmeneti megoldás, és előbb vagy utóbb muszáj foglalkoznod azokkal a teendőkkel is, amikhez nincs kedved. A halogatás csak abban segít, hogy pár napra kibújj az adott feladat terhe alól, de ezzel az a gond, hogy a végén még több dolgod lesz vele. Ami pedig még rosszabb, hogy lehet épp a hétvégén kell bepótolnod mindent, így kénytelen leszel azt mondani a haveroknak, hogy „nincs időm.” Ugye, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem hagyod későbbre azokat a feladatokat, és a halogatás helyett inkább rögtön nekivágtál volna? A halogatásban az egyik legérdekesebb dolog, hogy az emberek pontosan tudják, miért csinálják: tisztában vannak a problémával, mégsem tesznek ellene semmit, így a produktivitás a felére csökken.

Az viszont már mindenképpen előny, hogy tudod az okot, ugyanis a megoldáshoz ez az első lépés. Amint tisztában vagy vele, miért merült fel benned a halogatás gondolata, el tudsz kezdeni kidolgozni egy stratégiát rá, ami hosszú távon is működik. Mit érdemes csinálnod abban az esetben, ha kedvhiány miatt nem állsz neki a feladatoknak? Valószínűleg a legjobb kedvedben sem lenne hozzá normál esetben, ezért a legjobb, a feldobod valamivel az egyébként unalmas vagy kellemetlen tevékenységet. Ha például túl sok dolgot kell csinálnod egyszerre, nincs más dolgod, mint felbontani a teendőket apró szeletekre – így sikerélményed is lesz, hiszen elkészülsz a betervezett mennyiséggel, ráadásul szép lassan végzel is mindennel. Ha követed ezt a módszert, többé nem kell majd azt mondanod a haveroknak, hogy „nincs időm”.